2012. október 27., szombat

first chapter


Santa Monica,2001

A hat éves Samantha édesanyjához rohant, hogy megkérdezze miért sír. A nő a kanapé előtt roskadt le zokogva. Mellette az eldobott vezetékes telefon.

- Anyuci, mi a baj? - kérdezte, az akkor még világosbarna hajú kislány. A nő nem válaszolt csak szüntelenül zokogott. Sam próbálta vigasztalni az asszonyt, akit arról értesítettek, hogy katonaszolgálat közben meghalt a férje.

- Melanie, kicsim, gyere le! - kiáltotta a nő. Samantha ikertestvére leugrándozott a lépcsőn, de jókedve lankadt, mikor meglátta anyja könnyáztatta arcát.

- Mi a baj, anyu? - kérdezte az anya mellé sétálva. Az asszony megrázta a fejét.

- Öltözzetek fel! - mondta a nő, de a gyerekek nem reagáltak, ezért rájuk kiabált. Sam és Melanie felszaladtak az emeltre, és felöltöztek. Nem értették anyjukat. Hova akar menni este tízkor?
Beültette őket a kocsiba, majd a gázra taposott. A gyerekek hiába kérdezték, hogy hova mennek, nem mondta meg. Csak vezetett egyenesen. Sam és Melanie sose jártak még erre, bár a párás üvegen át nem is láttak tisztán.

- Mami! Állj meg! - kiáltott fel Samantha, de már késő volt. A kocsi nekicsapódott a korlátnak. A középen ülő Melanie kirepült a szélvédőn, a hirtelen ütközéstől az ülésnek támasztott szélvédőtisztító bot Sam mellkasába fúródott. A nő, aki a kocsit vezette, szintén átrepült a már betört szélvédőn.
A mögöttük haladó kocsi sofőrje és másik utasa odarohantak, hogy segítsenek. Hívták a mentőt, ami nem sokkal később hatalmas hangzavarral érkezett.

○○○

Sok sok óra és két műtét múlva a los angeles-i kórház egy része pihenhetett. Samantha és Melanie anyukáját nem sikerült megmenteni, Sam egy tüdővel élhet tovább, Melanie pedig súlyos fejsérülése miatt mesterséges kómába kellett helyezni.
A kórház dolgozói értesítették Samantha és Mel nagyszüleit, akik befogadják az árván maradt gyerekeket.